Drága barátaim! Hol vagytok? Nagyon nagy szükségem van rátok!

Szükségem van az ölelésetekre. A simogatásotokra. Azt akarom, hogy addig öleljetek, amíg ki nem megy belőlem ez a szörnyű eseménynek az emléke.

Ma voltam dolgozni. Azt gondoltam, hogy a munka mellett nem lesz időm gondolni a szörnyű dolgokra. Tévedtem. Amikor a munkatársak barátságosan megakarták húzkodni a füleimet névnapi köszöntés gyanánt, majdnem elájultam az érintésüktől.

Drága olvasóim, most hogy -a statisztikai adatok alapján tudom,- nagyon megszaporodtunk, a segítségeteket kérem. Ha valakinek van olyan ismerőse aki hasonló traumán ment keresztűl kérem jelezze felé, hogy segítségre lenne szükségem. Kérem adjon tanácsot nekem, hogy miképpen lehet egy nemierőszakot kiheverni.

A barátaim védelmében azt is közölnöm kell, hogy még nem mondtam el nekik. Nem tudom, hogy egy ilyen hírt hogyan kell közölni a barátaimmal. Hogyan kérjek tőlük segítséget. És tudnának egyáltalán segíteni?

Reméljük, holnap jobb napom lesz...