Sziasztok
Először arra gondoltam, hogy leírom nektek, hogy hogyan kezdődött az életem, de lebeszéltem magam erről. Majd menet közben úgyis minden ki fog derülni...
Inkább kezdem a mögöttem álló hétvégével.
Somogy megyében lakom egy egészen kis faluban. Így a hétvégi programom adott volt: Nagyszakácsiban a királyi szakácsok versenye. Régi munkatársaimmal akik közt vannak nagyon jó barátaim (olyanok is akik tunak a másságomról).
Nagyon jó volt a hangulat. De ami hétvégémet "felzaklatta" az egy 24 éves fiatal romantikus lelkü fiú. Mi volt benne ami felzaklatott? Az hogy közel két év ismerettség után sem tudom eldönteni a fiúról -akit hívjunk janikának-, hogy meleg -e vagy sem! Rettenetesen el vagyok keseredve. Szinte az egész hétvégém arra ment rá, hogy megismerjem, hogy ő is meleg -e mint én! A kiváncsiságot csak erősíti bennem, hogy a fiúba rettenetesen beleszerettem... Elvíselhetetlen a hiánya. Küldtem neki pár SMS-t, de nem merem bombázni az üzeneteimmel, mert félek, hogy kiderülnek az érzéseim. Nem tudom, hogy meleg -e vagy sem... Kapcsolatban áll a régi és az újj munkahelyemmel is. Botrány lenne belőle, ha felvállalom az érzéseimet és ő nem is meleg. Ha eljárna a szája vége lenne a karieremnek. Lássuk be! Én vidéken élek, és ha kiderül, hogy buzi vagyok, nem sok helyen alkalmaznának vezető beosztásban. De úgyebár itt a dolog másik része is: Ha ő is meleg és nem meri felvállalni a másságát mert ő is kételkedik az én másságomban, akkor soha nem fogunk egymásra találni... Ördögi kör...
Gyula barátom azt tanácsolta, hogy várjak. Jó, jó! De meddig? Mit fogok holnap vagy holnapután vagy a jövő héten megtudni amitől bebizonyosodik, hogy ő is meleg...
A pár órával ezelőtt bevett nyugtató kezdi kifejteni a hatását, így a kételyeimmel, az érzéseimmel elmegyek aludni...
2008-08-04
